Amiben mi hiszünk az a hosszútávú munka, a kitartás és az egészség! Ha ezek megvannak, akkor nem csupán egy szezon erejéig leszel jó formában, hanem olyan célokat találsz, ami az életed részévé teszi a sportot, a testmozgást és egészségesebbé tesz téged. Ez pedig sokkal több egy önző és átmeneti lelkesedésnél.

Éppen ezért indítunk egy sorozatot, melynek keretében régóta hozzánk járó vendégekkel beszélgetünk.

Amikor elkezdtem nálatok edzeni, kutyasétáltatós távolságban laktunk az újbudai teremtől. Fogalmam sem volt, mi zajlik odabenn, túl azon, hogy valamiféle sportolgatás biztosan, és pont ennyi volt a szándékom is akkor még – valamit, bármit aktívkodni. Mivel a téli sportokon kívül semmilyen mozgásforma nem kötött le vagy szórakoztatott huzamosabb ideig a Thor előtt, úgy gondolkodtam, hogy ha már edzésre kell pazarolni a drága időt, legalább a terembe eljutni legyen könnyű…

Tanácsadó vagyok egy Big4-nál, közvetett adókkal foglalkozom. Emellett igyekszem minél több időt tölteni a gyerekeinkkel, zenélgetni egy death metal szobaprojekt keretei között, meg barátokkal szerepjátékozni – egyik sem az a kimondottan időkímélő tevékenység, de az edzés ugyebár mindegyiknek az előfeltétele.

Ahogy utaltam rá, nem igazán volt egészséges kapcsolatom a mozgással korábban, éveken át próbáltam valamiféle rendszerességet vinni a dologba muszájból, egészségmegőrzési céllal. Konkrétan a Thorba egy kimondottan szégyenteljes emlékű via ferratazást követően jöttem le, ahol az első vasalatról történő lekászálódás után begörcsölt végtagokkal egy padon kuporogva, a via ferratat épp vígan teljesítő többieket várva döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább.

Semennyire sem ismertem, úgy voltam vele, mindegy mi lesz, a kanapén ücsörgésnél biztos jobban átmozgat. Ebben persze nem tévedtem, abban viszont, hogy nem fogok a dologért úgyse lelkesedni, hatalmasat. Eleve a koncepció, hogy mindennapos mozgásformákat használunk, szimpatikus, az viszont egészen hihetetlen, hogy mennyire jobbá teszi az élet minden aspektusát – akár a 8 órán keresztül székben ücsörgésről, akár a gyerekeket magadra aggatva egy dombra való felszaladásról van szó.

Teljes mértékben, szerintem ez a tökéletes csomag, amit egy civil ember – tehát aki nem akar feltétlenül nekifutásból profi sportoló lenni – kaphat azért, hogy a saját élethelyzetéhez és terveihez igazodva a lehető legfittebb legyen. Imádom, hogy rendszer van az edzésben, és hogy nekem csak a munkával kell foglalkoznom, mert tudom, hogy ha lelkiismeretesen és konzisztensen csinálom – és a kaja sincs mellette teljesen elrontva – akkor az eredményeknek nincs más választásuk, mint hogy jöjjenek.

Szentes Balázs szemlélete és megközelítése az elsőszámú kontribútora annak, hogy aktuális lehetőségeimtől függően változó intenzitással, de több mint 7 éve folyamatosan a része az életemnek az edzés. Mindig is csoportos edzésre jártam, de mindenki maximális figyelmet kap tőle, illetve a tévésorozatok tekintetében is kifogástalan az ízlése.

Az elmúlt pár év tele volt nehézségekkel, ami miatt nem tudtam rendszeresen, illetve teljes erőbedobással edzeni és ezzel a megfelelő étkezéshez szükséges motivációt sem tudtam fenntartani. Úgyhogy elsősorban a korábbi fittségem visszaszerzése a cél – szerencsére az utóbbi pár hónapban már konzisztensen tudom az edzéstervet teljesíteni, és egy ideje a kaja is újra rendben van. Hogy valami konkrétabbat is mondjak – egyszer a mindentudó interneten azt olvastam, hogy akkor vagy erős férfiként, ha egy pár tárcsával megy a fej fölé nyomás, kettővel a fekvenyomás, hárommal a guggolás és néggyel a deadlift. Ez nyilván így nem lehet teljesen igaz, de nálam beakadt, és már csak a legutolsón, a deadliften kell dolgozni. Szerencsére ehhez pontosan az vezet, ami most az elsőszámú célom, vagyis az edzésben a konzisztencia fenntartása.

Hosszú távon szenzációs érzés, emellett pedig rendkívül hasznos dolog erősnek lenni. Amikor pedig a teremben vagyok, a legjobban a nagysúlyos gyakorlatokat szeretem – lehet, hogy itt a korábbi, a sportra időt sajnáló énem köszön vissza, de fantasztikus dolog, amikor egy nagy levegővétellel, teljes mentális és fizikai koncentráció mellett pár másodperc alatt brutális teljesítményt facsarsz ki magadból. Szerencsére az edzés, mint alapszükséglet iránti igény már abszolút kiépült bennem, és amikor bejelez, akkor elsősorban ezt a fajta eufóriát keresem, ami ebben a pár másodpercben, illetve utána uralkodik el rajtam.

Egyetlen konkrét eredményt nem tudnék megnevezni. Amikor áttörsz egy új mérföldkövet, az mindig csodálatos – az edzéstörténetem elején a saját testsúlyos húzódzkodás volt ilyen, később pedig a korábbi derékbajaim miatt késlekedő 150 kilós deadlift – amikor az elmozdult a földtől, akkor kicsit én is megemelkedtem. A legkedvesebb emlékem viszont az, amikor egy guggolós videómat mutattam itthon – a functionalstrength.hu instagramján – és a fiamból őszinte döbbenettel szakadt fel az “apa, te milyen erős vagy!” mondat.