Nagyon sokan szembesülünk különböző dilemmákkal manapság. Talán a mostani életvitel egyik legnagyobb mérge a sok-sok különböző információ mennyisége, melyek naponta ömlenek ránk: közösségi médiából, és az élet bármely területéről. Ezek között kiigazodni valós kihívás és talán ez a mérhetetlenül sok tudás az, ami leginkább meggátolja a felszabadult boldogságot.

Sokat hallunk önmagunk elfogadásáról, mely kérdéskör nehéz: Hol húzódik a vonal a felelőtlenség és az elfogadás között? Mi az a határ, ahol egészséges és szükséges a tenniakarás és hol kezdődik az ami már túlzás?

Érdekes lehet talán olyan szempontból megvizsgálni ezt a kérdéskört, hogy mi az ami felelősségteljes!

Hiszen ha önmagunkról van szó, akkor elfogultan látunk kérdéseket és válaszokat egyaránt. Azonban ha másokról van szó, kivátképp ha számunkra fontos emberekről, akkor jóval objektívebbek maradhatunk. Éppen ezért vegyük sorra kik azok akik igazán számítanak: család, barátok, azok a személyek, akikért tűzbe mennénk. Ez egy jó kiindulási alap lehet és itt kapcsolódik a címben található két kulcsszó: példamutatás és felelősség!

Ugyanis hajlamosak vagyunk önmagunkkal szemben lemondásra, vagy éppen átesni a ló túloldalára, azonban ha más szemszögből nézzük, akkor közelebb kerülhetünk a megoldáshoz: mi az amit a családtagodnak, vagy közeli barátodnak kívánsz, tanácsolsz? Cselekedj önamagaddal kapcsolatban is hasonlóan, ahhoz hogy hiteles maradhass!

Generációs okok vannak, amik miatt mindez eszméletlenül nehéz és komplex, hiszen a mai felnőtt generáció abban szocializálódott, hogy a szüleink lemondásokkal élték életüket: sok-sok dologról lemondtak, hogy nekünk jobb legyen. Többek közt az egészséges életmódról is, hiszen 30-40 évvel ezelőtt egyrészt információ sem volt elég, megfelelő meg pláne nem. Ám ideje és lehetősége sem nagyon volt szüleink generációjának arra, hogy önmagával törődjön. Mi pedig örököltük ezt az attitűdöt.

Önzőségnek, luxusnak érezzük ha a családtól, barátoktól, esetleg a munkától vesszük el az időt, s magunkra fordítjuk! De ez egy óriási csapda és rossz beidegződés, amit tudatosan le kell küzdenünk és megváltoztatnunk!

Miért nem önzőség az ha önmagunkra szakítunk időt?

Gondolj csak bele: ha néha önismeretre, pihenésre, feltöltődésre is szakítasz időt, azzal te magad kiegyensúlyozottabbá válsz, melynek köszönhetően hatékonyabban tudsz dolgozni, tisztább fejjel gondolkodni, nem mellesleg az együtt töltött idő során jobban tudsz a pillanatban lenni, azokkal akik számítanak rád! Hiszen a gyerekeknek sem mindegy, hogy egy fizikailag és szellemileg elfáradt szülő ül ott mellettük, vagy egy kiegyensúlyozott apuka/anyuka. Egyrészt az eltöltött idő minősége, másrészt a példamutatás miatt! Hiszen a gyermek a példából tanul legtöbbet. De ugyanez levetíthető más jellegű kapcsolatokra is.

Ha a rendszeres testmozgásra és egészséges életmódra vetítjük ki mindezt, akkor szintén nem mindegy, hogy a gyermek előtt az a példa van-e, amit szeretnénk neki üzenni! Hiszen tegyük szívünkre a kezünket: senki sem szeretné, ha a gyermeke évtizedek múltán stresszesen, gondterhelten és meggyütörve élje az életét! Márpedig mindezért MOST tehetünk a legtöbbet! Nem 5-10-20 év múlva, hanem MOST! Nem szavakkal, hanem hiteles példát mutatva!

Ha azt látja a következő generáció, hogy normális és magától értetődő hogy saját magunkra fordítunk időt, foglalkozunk az egészségünkkel, fittségünkkel, akkor talán a következő generációnak már jóval egyszerűbb dolga lesz és kevesebb dilemmával kell megküzdenie, harcolnia. És kevesebb nyűgje, baja és egészségügyi problémája is lesz, mint amit a mi generációnk elszenved.

Hitelesség…

Ez a része is fontos a fent említett témának, hiszen hiába mondjuk a szüleinknek, akik nagyrésze sajnos szenved a mozgásszervi problémákkal, vagy egyéb egészségtelen életmódból fakadó dologgal, hogy sétáljanak, mozogjanak többet, egyenek tudatosabban, ha mi magunk nem ezt követjük. Őértük épp úgy felelősek vagyunk, mint a gyermekekért. Ahogyan a saját korosztályunk kapcsán is van felelősségünk, hiszen egymásnak is példát mutatunk, egymást is motiválhatjuk!

Éppen ezért elmondhatatlanul előnyős, ha egy olyan közösséghez tartozol, ahol ez a tudatosság megjelenik, ahol egymást segítik az edzőtársak, s egymásnak is példát mutatnak. Szülőként, gyermekként, barátként.

Szóval amikor azt hallod bárkitől, hogy nincs időm magamra, akkor hívd fel a figyelmét arra, hogy nem csak önmagáról van szó, hanem a környezetéről is! Ne csak önmaga miatt vegyen erőt és szánjon magára időt, hanem a környezete, a családja miatt épp annyira fontos, hogy tudatosabban, felszabadultabban közelítsen önmaga felé!

Olvastam egy ide kapcsolódó mondatot, ami nagyon megragadt bennem, s az elmúlt időszakban sokszor eszembe jut, amikor a gyermekeimre nézek: „Meghalnék érted! – De vajon élni is hajlandó vagy értük?” Mert lényegében erről van szó: a példamutatásról és felelősségről!

Talán ezeket átgondolva előrébb tudunk jutni, levetkőzni generációs terheket, megkímélni ezektől a következő generációt és jobbá tenni a világot. Mert a saját környezetünkért igenis tudunk tenni! Amit azzal kell kezdeni, hogy teszünk önmagunkért! Mert csak akkor lesz hiteles!

Mi a Thor Gym-ben teszünk ezért, egy pozitív és energikus, segítő környezetet és légkört biztosítunk! Maga a funkcionális edzés pedig részben épp a leírtakról szól: a mindennapi mozgásminták fejlesztéséről, az életminőség javításáról, az egészségről! Ezzel együtt pedig egy jó példáról, amit tovább tudsz adni!