Beavatásról a világbajnokság dobogójára 1.rész

IFBB WORLD CHAMPIONSHIPS 2021

A Thor Gym válogatottja képviselhette Magyarországot a FUNCTIONAL FITNESS CHALLANGE kategóriában.

Versenyzőink Nyárasdi Zsombor vezetőedző segítségével készültek fel az eseményre, ahol a 3 napos verseny során párosban és egyéniben is rajthoz álltak.

Egyéni rekordokat beállítva, óriási odaadással képviselték a srácok Magyarországot, illetve a Thor Gym-et!

Dudás Barbara és Antal Adrián vegyespárosban, gold kategóriában bronzérmet szereztek!

Somogyi Gergely és Frajter Béla pedig férfi párosban, gold kategóriában hozták el a bronzot!

Dudás Barbara egyéni, gold kategóriában pontszerző 4.helyen végzett.

Somogyi Gergely egyéni, gold kategóriában pontszerző 5. helyen végzett.

Gratulálunk a srácoknak ehhez a csodához

A héten egy cikksorozatban összefoglaljuk a nagy utazás előzményeit, azt hogy miképpen juthat el valaki a Beavatástól egészen egy világbajnoki dobogóig, valamint miképpen alakult a nagy kaland.

Az első részben Dudás Barbarával beszélgettünk:

– Gratulálunk a nagyszerű eredményekhez Barbi! Eszméletlenül büszkék vagyunk rátok! Szeretnénk, hogy minderről a Thor közössége és a funkcionális fitnesz hazai világa is értesüljön, illetve megfelelő helyen kezelje, mekkora dolgot is vittetek végbe!

– Először is hadd köszönjem meg a lehetőséget hogy egy szem magyar nőként indulhattam ezen a versenyen, elképesztően büszkévé tesz hogy edzőm, Zsombor alkalmasnak talált arra, hogy egy ilyen rangos versenyen elindulhassak, elmondhatatlanul jó érzés volt részt venni ezen a világbajnokságon, szóval köszönöm!

– Annak idején miképpen találkoztál a funkcionális edzéssel?

– Egyáltalán nem volt sportolói múltam. 2017-ben, kb. 20 kg feleslegtől szabadultam meg saját erőből, amit nagyrészt étrendváltással meg klasszikus edzőtermi futópadozással, pici fogalmatlan súlyzózgatással értem el, de mindez arra tökéletes volt, hogy elültesse bennem a sport szeretetét, de megragadtam a fenti szinten még egészen sokáig. Aztán egy napon a munkahelyi főnököm mesélt Zsombor edzéseiről még 2019-ben, ő ugyanis akkor kezdett el Zsomborhoz járni, aki akkor ha jól tudom karrierjének elején tartott. Addig-addig mesélt nekem arról hogy milyenek ezek az edzések, hogy 2020 elején úgy döntöttem én is belevágok, ha jól emlékszem januárban indult a beavatás csoportunk.

– Milyen célok vezéreltek?

– Én ekkor 2020-ban életem első két Spartan versenye után érkeztem a Thorba azzal a céllal, hogy fejlődjek annyit hogy a monkey bar-oknál ne kelljen burpee-znem, tehát elsősorban erre a gyakorlatra szerettem volna „gyúrni”. Világosan emlékszem az első beavatás óránkra, ahol volt fekvőtámaszozás, és Zsombor nagy büszkén mesélte hogy a női tanítványai, akik hasonló alapokkal kezdtek mint mi akkor, a rendszeres edzésnek köszönhetően akkorra hogyan fekvőtámaszoznak már akár 5 kg-os tárcsákkal. Miközben (könnyítésképpen) dobozon végeztem a fekvőtámaszokat és ezt hallgattam, kételkedtem hogy én valaha egy rendes fekvőtámaszt képes lennék kivitelezni, az pedig hogy plusz súllyal tegyem ezt egészen valótlannak tűnt. Mára viszont már akár többel is mennének azok a fekvőtámaszok mint egy 5-ös tárcsa, ebbe belegondolni valami eszméletlenül büszkévé tesz.

– Visszatekintve valóban nagy fejlődésen mentetek keresztül, így joggal lehetsz büszke! De ha jól tudom, azon a januári Beavatáson nem egyedül indultál a világbajnoki résztvevők közül?

– Számomra külön öröm, hogy Antal Adrián, akivel a páros fitness challenge-en indultam a világbajnokságon, pontosan ugyanebben a beavatás csoportban kezdett el a Thorba járni Zsomborhoz, tehát még együtt kezdtünk. Ha valaki azt mondta volna nekem amikor besétálok a Thor ajtaján majdnem 2 évvel ezelőtt, hogy Barbi két év múlva Fitness világbajnokságra fogsz menni ezzel a kopasz sráccal, akkor biztosan körbe röhögöm, de legalábbis hitetlenkedve pislogtam volna. Mindketten nagyon messziről indultunk és szerintem pont ezért mi Adriánnal nagyszerű példája vagyunk annak, hogy kitartó, rendszeres mozgás mellett milyen magaslatokba lehet eljutni, szóval nagyon örültem hogy olyan emberrel indulhattam a páros versenyen, aki pontosan ugyanannyi ideje építgeti magát Zsombor segítségével, mint én. 🙂

– Ha már szóba került, milyen ember az edződ, Nyárasdi Zsombor?

– Hogy jellemezzem Zsombor személyét mint edző, részben szintén a legelső beavatás óránkig szeretnék visszanyúlni. Emlékszem körbeültünk, mindenki elmondta hogy milyen céllal érkezett a Thorba, és Zsombor már akkor, a legelső közös óránkon név szerint szólított mindenkit, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ez egy olyan kedves gesztus volt, ami emlékszem borzasztóan jól esett, az hogy Zsombor vette a fáradságot hogy megismerje tanítványait mielőtt még valójában elkezdődnének az edzések, szerintem ez elképesztő elhivatottságra vall.

– Mit köszönhetsz neki?

– Zsombor egy igazi motivátor. Már az első edzéseken is alig 30mp-es plank-eket kellett csinálni amit alig tudott kitartani a társaság, de amikor megcsináltuk, Zsombor első szava mindig az volt hogy „bravo”, és azóta is minden apró sikert ezzel kövez ki. Apró siker volt a mi részünkről a kezdetek kezdetén, ami egy mostanra hosszú út első lépéseinek egyike volt, viszont azzal hogy Zsombor sosem szalasztotta el az alkalmat hogy bátorításként ezekért az apró sikerekért is megdicsérje a társaságot, borzalmasan nagy önbizalmat és bátorítást is adott. Imádtam és máig is imádok megérkezni ezekre az edzésekre és bezsebelni ezeket az apró sikereket, ami mind-mind tovább motivált abba az irányba hogy megjelenjek a következő alkalommal is. Sosem jöttem haza úgy egy edzésről, hogy ne éreztem volna hogy aznap is valamit elértem, és ebben nagy szerepe volt Zsombor edzői teljesítményének, és ez máig így van.

Zsombi sokszor hisz helyettünk is magunkban. Ezt nagyon szeretném kiemelni, mert mi tanítványok szerintem sokszor nem tudjuk reálisan felmérni a saját képességeinket, és sokszor önmagunknak építünk gátat az elé hogy valóban kihozzuk magunkból a bennünk rejlő maxot. Nagyon jól felkészült edzőnek tartom, lelkiismeretes, rengeteg hasznos tanáccsal lát el, velünk örül minden sikernek, változatos gyakorlatokat épít be az edzésekbe, nagyszerű közösséget épít, csodás példakép és nagy ambíciói vannak, lángol benne a versenyszellem és ezt az érzést igyekszik átragasztani ránk is, próbálja rendre elérni hogy napról-napra jobbak és jobbak legyünk. Én Zsombornak köszönhetem, hogy mára nemcsak azt az álmomat valósítottam meg, hogy a spartan race-en végig tudjak menni a monkey baron, de saját testsúllyal, sőt, plusz 6kg-al tudok már 3 ismétléses pull up-ot tolni, amit a kezdetek kezdetén álmaimban sem gondoltam volna. Az pedig, hogy világbajnokságra menjek, maga volt az álom.

– A felkészülés miképpen zajlott?

– A verseny előtt egy hónappal tudtuk meg, hogy mehetünk erre a versenyre, így túl hosszú felkészülésünk nem volt. Amikor megszületett bennünk a döntés hogy megyünk, akkor 2-3 alkalommal a rendes edzésprogram helyett a versenyt teszteltük. Fogalmunk se volt arról, hogy mi számít jó ismétlésszámnak, nem tudtuk mennyire lesz erős a mezőny, mi vajon hol teljesítenénk, csupán Önmagunk számaihoz és egymáshoz tudtuk mérni magunkat. Általánosságban elmondható volt, hogy minden újabb és újabb tesztelés esetén 5-10-20 ismétlésszámokat tudtunk ráverni a korábbi eredményre, tehát hétről-hétre tudtunk javítani a számainkon. Ha lett volna több időnk, akkor biztos vagyok benne, hogy ég és föld tudott volna lenni a teljesítményünk, ahhoz képest is akár mint amit most a versenyen produkáltunk, bár én arra is nagyon büszke vagyok, hiszen mindannyian olyan ismétlésszámokat hoztunk, amit korábban a Thoros tesztek esetén egyszer sem sikerült összehoznunk. Saját magunkat mindannyian legyőztük!

– Mit szóltál a felkéréshez?

– Amikor Zsombi odajött az egyik edzésünk elején azzal a szöveggel hogy „Barbi van egy nagyon komoly verseny ajánlatom a számodra” akkor azt hittem hogy csak viccel, és valami hülyeségen töri a fejét, (néha nehéz eldöntenem hogy Zsombor mikor viccel). Amikor nevetve visszakérdeztem hogy „most ugye viccelsz”, akkor meglepően komolyan mondta hogy nem, ez most nem vicc, hanem nagyon is komoly. Nagyon last minute tudtuk meg hogy van ez a verseny, így összesen 2 napunk volt dönteni arról, hogy menjünk-e vagy sem. Hogy őszinte legyek, én már aznap mondtam Zsombornak hogy én hajlok rá hogy menjek. Egyetlen éjszakát törtem a fejem, de a szívem egyértelműen afelé húzott hogy menni akarok, hihetetlen nagy megtiszteltetésnek éreztem hogy Zsombor többek közt rám gondolt a lányok közül mint versenyző, tudtam hogy ő is nagyon szeretne menni, nagyon szeretne nyerni és azt is éreztem hogy nem hagyhatom cserben őt sem és magamat sem, mert ez egy vissza nem térő alkalom lehet. 🙂

– Milyen versenyeken indultál eddig és milyen eredménnyel?

– Sosem indultam korábban még ilyen jellegű sport versenyen, maximum a spartan race-t tudnám felhozni, de teljesen lényegtelen, hogy ott hányadik lettem, mert azt nem versenyként fogtam fel hanem egy kihívásként, amiben a saját korlátaimat feszegetem. Tavaly neveztem be a 2020-as Thor kupára, az lett volna az első versenyem de sajnos az végül a covid miatt nem került megrendezésre, amit nagyon sajnáltam. Idén viszont mindenképp elindulok és meglátjuk hogyan teljesítek!

Most a világbajnokságon versenyeztem egyéni női kategóriában, ahol 4. helyezést értem el, vegyespárosban pedig 3.-ok lettünk Adriánnal, ez szerintem életem achievementje. 🙂

– Az utazás, illetve a verseny körítése milyen volt?

– Megtisztelő volt hogy magyar címeres melegítőben, magyar zászlós maszkban, magyarországos pulóverben, pólóban tudtam egy ilyen versenyen részt venni, eszméletlen jó érzés volt kis hazánkat képviselni, legyen az a versenyen, a reptéren, a szállodában, színpadon stb. Páratlan élmény volt.

Zsombor és a 3 srác aki velem együtt elindult még a versenyen, rendre nagyon jó hangulatot csinált, nagyon sokat nevettünk ez alatt a pár nap alatt. A tengerpart valami mesés volt, mindkét verseny előtt Zsombi elvitt bennünket reggeli után sétálni a tengerpartra hogy picit megnyugodjon a lelkünk, segítsük az emésztést és egy picit talán hogy meghalljuk a saját gondolatainkat a partot nyaldosó hullámok nyugtató moraja mellett, nekem nagyon sokat segítettek a verseny előtt ezek a nyugalmas percek.

Imádtam az összes étkezést, ennyi féle ételt szerintem még életemben nem kóstoltam 1-1 este alatt, és borzasztóan megkedveltem a friss gyümölcsöket is, biztos vagyok benne hogy sokkal nagyobb százalékban fogom beiktatni majd őket az étrendembe a jövőben, az ananászkarikák elfogyasztása kb minden étkezésem záróelemévé vált (olyan kényelmes volt hogy nem magamnak kellett felvágni :D)

– Ha jól tudom kis városnézés is belefért!?

Egyetlen napunk volt amikor be tudtunk nézni Barcelonába, jól esett picit várost nézni. Ellátogattunk a Camp Nou stadion mellett lévő magyarok által üzemeltetett Futballárium nevű kocsmába, ahol elbeszélgettünk a kedves magyar felszolgáló sráccal arról, hogy ő miként élte meg a kiköltözést és milyen az élet Barcelonában magyarként.

Kötöttünk számos új ismeretséget is. Én például egy 15 éves kis junior, wellness kategóriában bronzérmet szerző leányzóval, Végh Tündével kerültem egy szobába, akivel már az első pillanattól kezdve nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. De volt lehetőségem megismerkedni a Thor hálózat vezetőjével, Hosszú Szilárddal és kedvesével, Németh Reginával is, akik szívet melengetően szurkoltak nekünk. Bara Csabával, az IFBB Hungary marketing igazgatójával, aki szintén ott volt a versenyünkön és szurkolt nekünk, vagy éppen Huber Istvánnal, a magyarországi IFBB elnökével, aki amellett hogy maga adta át érmeinket a rendezvény záró eseményén, még hasznos tanácsokkal is ellátott bennünket a tolódzkodással kapcsolatosan, széles mosoly kíséretében. Fantasztikus volt a fent említett rendkívül sokat látott emberek támogató gyűrűjében lenni, ezúton is köszönöm nekik a szurkolást és a kedves szavakat!

Az egyetlen dolog amit picit sajnáltam hogy idő szűkében nem került sor a mi párosunk hivatalos éremátadására, csodás élmény lett volna a színpadon megkapni a bronz érmünket, de ha lehet akkor ez egy újabb ok arra, hogy jövőre ugyanekkor, sokkal felkészültebben nekimenjünk újra ennek a versenynek, és megismételjük legalább ezt az eredményt, vagy éppen akár még jobb helyezéssel jöjjünk haza, mert szerintem bennünk van, csak több készülés szükséges. 🙂

– A versenyt miképpen írnád le röviden?

– Mivel ez még viszonylag egy nagyon az elején lévő kezdeményezés, biztosan sokat fog változni a verseny lebonyolítása a jövőben. Bár le voltak fektetve a szabályok, azért a verseny elején sok olyan esetet láttunk, amikor olyan ismétléseket elfogadtak a bírák amiket nem szabadott volna, láttunk példát elszámolásra is, de amúgy mindenki nagyon jó indulatú volt, még a bírókon is azt éreztem, hogy ők maguk is szurkolnak hogy minél több ismétlést meg tudjunk csinálni. Szuper volt, hogy 2 órán is ment az időzítés és mindig pontosan tudtuk mennyi időnk van, a hangos számolásokat ugyanakkor sokszor nehéz volt érteni a maszkok alatt. A versenyfeladatok szerintem jók voltak, kár hogy nem volt több időnk készülni.

Összességében nagyon kemény volt a verseny, nem számítottam rá hogy profi sportolók fognak érkezni más nemzetekből. Mi magyar indulók, kivétel nélkül hobbisportolókként indultunk ezen a versenyen, mi kivétel nélkül a hétköznapi foglalkozásunk mellett járunk le heti 3-4x edzeni. Más nemzetek versenyzői említették, hogy crossfit edző lévén az elmúlt fél évben erre a versenyre készültek úgy, hogy minden egyes nap végigcsinálták a verseny feladatait (még hétvégén is). Mi 1 hónappal a verseny előtt szereztünk tudomást a verseny létezéséről és az előtte lévő edzéseken pedig nem kifejezetten ezekre a gyakorlatokra erősítettünk, szóval szerintem minden körülményt figyelembe véve a teljesítményünk mindenképp becsületre méltó. Kíváncsi vagyok egy hasonlóan kimerítő készülés mellett, mi vajon mit tudnánk kihozni magunkból…

– Mik a tapasztalataid? Milyen új célok lebegnek a szemeid előtt?

– Eszméletlenül büszke vagyok arra hogy a versenyen képes voltam sokkal több ismétlésszámot hozni, mint korábban előtte bármikor, a saját számaimat maximálisan megdöntöttem a versenyen. Számomra ez a bronzérem azt jelenti hogy sosem szabad feladni, mindig meg kell próbálni kihozni magunkból a maximumot, hinni kell magunkban és csinálni akkor is ha már azt érezzük nem megy tovább. Mindemellett sokkal tudatosabbnak is kell lenni. Ismerni kell a saját határainkat, és tudatosan kell felépíteni az összes versenyszámot annak érdekében hogy tényleg a maximális bennünk lévő ismétlésszámot tudjuk hozni, jól kell gazdálkodni a rendelkezésre álló idővel és a bennünk rejlő erővel is. Én úgy éreztem hogy 1-2 feladatnál tudatosabban kellett volna bánnom az idővel és jobban elosztani az ismétlésszámokat, hogy megfelelő hosszúságú pihenő mellett picit regenerálódva, kevésbé elsavasodva még inkább több ismétlést ki tudjak sajtolni magamból. De mondom, én még így is maximálisan büszke vagyok a számaimra, mert a valaha volt legtöbbet toltam le. Az pedig hogy az első helyezett és köztem csupán 46 ismétlés különbség volt számomra azt jelenti hogy hobbisportolóként sem egyáltalán reménytelen számunkra egy aranyérem, húzódzkodásban egyértelműen sokat kellene fejlődni, plusz én leginkább tüdőben fogytam el a végére. A győzelemhez vezető recept számomra az állóképességem javítása, húzódzkodás csiszolása és talán egy alacsonyabb testzsírszázalék elérése lehetne.

Új cél pedig természetesen eljutni azokba a magaslatokba amikkel találkoztunk ezen a versenyen. A cél egyértelműen legalább 50 ismétléssel több lenne számomra, szeretnék még versenyezni és még büszkébbé tenni az edzőmet, a Thort és persze a családomat egyaránt.

– Akkor a Thor kupán találkozunk?

– Biztosan. Tavaly is akartam indulni, ki nem hagynám idén sem, nem is tudok elképzelni jobb ünneplést a névnapomon. 🙂

Köszönjük a beszélgetést! Még egyszer gratulálunk Dudás Barbarának a nagyszerű eredményért!

Holnap pedig folytatjuk a második résszel és egy újabb világbajnoki résztvevővel!