Elérkezett a December, s ahogyan annak lennie kell, hozta magával a Thor kupát is!

Tradicionálisan minden év végén megrendezzük a Thor hálózat „belső” versenyét. Idén immáron nyolcadik alkalommal csaphattak össze a kompetitív hölgyek és urak a Thor Legfittebb embere, illetve hölgye címért.

Sajnos ugye tavaly a verseny a korlátozások miatt elmaradt, azonban idén annál nagyobb várakozás előzte meg és öröm volt átélni, hogy újra egy közösséget formálhattunk a Thor berkein belül!

Ebben az évben a korábbiakhoz képest kis változást hozott, hogy a Thor Cup versenyével párhuzamosan Szarka Ákos és Jokhel Matyi vezetésével a TightHold streetworkout kupa döntője is zajlott. Alátványos programot sokan követték, olyannyira, hogy a kupa szüneteiben a funkcionális fitnesz versenyzők, sőt a bírók is csodálták a srácok gimnasztikus képességeit és trükkjeit.

Ezúton is gratulálunk Ákoséknak a nagyszerű eseményhez, ami tényleg üde színfoltja volt a napnak!

Visszatérve a Thor kupára:

Idén is, ahogy a hagyomány és a tudomány diktálja, a kondicionális képességek mentén,

Erő és állóképesség, mértük a versenyzők képességeit és felkészültségét

A pörgős tempót a nézők szurkolása és megannyi mosoly övezte. Fergeteges volt a hangulat, ami kétségkívül motíválta a versenyzőket. Szervezési szempontból a korábbiakhoz képest rövidebbre terveztük a versenyt, így tulajdonképpen megszakítások nélkül tudtak a versenyzők flow-ban maradni. Persze a döntő előtt kaptak egy kis szusszanásra lehetőséget.

A lebonyolításnak köszönhetően hiába emelkedett ki egy-egy versenyző, egyenletesen erős teljesítménnyel, mégis maradt izgalom a verseny legvégéig, hiszen semmi sem volt lefutott a döntőt illetően.

Kis szubjektív rész következik: számomra kiemelkedett a versenynap során két momentum, amik miatt úgy érzem érdemes volt energiát tenni nem csupán a verseny megszervezésébe, de az elmúlt évekbe egyaránt!

Az egyik ilyen momentum az volt, amikor az egyik feladatsorban egymás mellett versenyzett két remek atléta, nevezetesen Batyik Róbert és Antal Adrián. Robi dominálta a feladatot, azonban a mellette lévő Adrián mindent beleadva küzdött, láthatóan még nagyobb odaadásra késztetve a riválist. Remek küzdelem volt, majd amikor lejárt az idő, mindketten kidőltek. Adrián elfeküdt a földön, mindent kiadva magából, Robi pedig szintén a levegőért kapkodva odahajolt hozzá és pacsiztak egyet, elismerve és kiemelve a másik atléta teljesítménye és hozzáállása iránti tiszteletet. Igencsak heroikus jelentsor volt és öröm ilyet látni.

A másik hasonlóan libabőrt kiváltó jelenetnek a női döntőben lehettünk tanúi, amikor a súlyok visszacipelése során már a befutónál jártunk. Az első helyezettek már célba értek, Magyari Anettnek azonban még volt pár átcipelendő tárcsája, melyet a túloldalra kellett átjuttatnia. Ő azonban – ahogyan egész nap – nem a könnyebbik és kényelmesebb utat választotta, látván, hogy a győztesek kiléte eldőlt, hanem minden erejét összeszedve a lehető leggyorsabban akarta teljesíteni a feladatot. A közönség persze örjöngve bíztatta, vastapssal jutalmazta a legnemesebb sportemberekre jellemző hozzáállást. Talán megkockáztathatjuk, hogy a nap során nagyobb vastapsot elnyerve, mint a győztesek.

Le a kalappal tehát előttük és az összes atléta előtt, hiszen varázslatos napot ajándékoztak nekünk!

Felemelő volt látni, hogy mindenki a maximumot tudta nyújtani, azonban versenyektől szokatlan módon mindezt oldott hangulatban. A feladatok változatosnak bizonyultak, az izgalom is megvolt, közben pedig újra átélhettük azt, amit féltünk, hogy a pandémia örökre elvett: egy közösségként ünnepeltünk és töltöttünk együtt egy csodás napot!