Óvodás korom óta sportolok valamit hobbi szinten, számos egyéni és csapat sportban próbáltam már ki magam. Az évek múlásával egyre fontosabb lett számomra a tudatosság, amin belül a gyakorlatok helyes kivitelezését is értem. Ennek oka, hogy beleszerettem a funkcionális edzés jellegű testmozgásba, ahol idővel előkerültek a különböző eszközökkel végzendő gyakorlatok és egyre nagyobb súlyok is. Sok teremben azonban azt tapasztaltam, hogy nem szánnak elég időt és figyelmet, hogy megtanítsák a feladatok helyes kivitelezését. Kerestem egy olyan edzőt első sorban, aki magas szakmaiságot képvisel és az egyéni adottságaimnak megfelelő edzésmunkát végeztet velem. Így találtam rá ajánlás útján Becher Kristofra és a Thor Gymre.

A hétköznapjaim nagy részét a családom és saját vezető -és szervezetfejlesztéssel foglalkozó tanácsadó cégem ügyes-bajos dolgainak ellátása teszi ki, amelyek mellett az edzés a minőségi „énidőt” jelenti számomra, igazi testi-lelki feltöltődés és kikapcsolódás, no meg szuper közösségi élmény a társaság és hangulat miatt.;)

A már korábban említett szakmaiságra való igényem mellett (vagy annak következményeként):), szerettem volna fejlődni is, hogy az edzésen eltöltött idő ne csak a kellemes elfáradásban merüljön ki. Egy pár év csoportos funkcionális, köredzés jellegű mozgás mellett azt éreztem, hogy már nem fejlődtem igazán, nem jelentettek kihívást a gyakorlatok és a terhelés.

Visszagondolva, az utóbbi évek edzései előtt, először 12 éves korom körül, amikor cselgáncsozni kezdtem, ismerkedtem meg azzal a jellegű funkcionális edzéssel, amit a Thorban is végzünk. Minden évben az alapozás időszakban heteken keresztül végeztünk erő -és állóképesség fejlesztő edzéseket saját testsúllyal és különböző eszközökkel, pl. kettlebellt és girját is ott láttam és használtam először az orosz versenyzők révén.

Sok termet és edzőt kipróbáltam a szakmaiságot keresve, „végső elkeseredésemben” még egy funkcionális edző képzésre is beiratkoztam (amit aztán félbe hagytam, amikor a gyakorlati részt is online akarták megtartani). A Thorban nem csak Kristofnál, hanem a többi edző munkáján is azt látom, hogy emberileg, szakmailag és hozzáállásban is magas színvonalat képviselnek. Pl. volt már többször olyan, hogy egyedül edzettem, és bármelyikükhöz fordulhattam tanácsért, függetlenül attól, hogy az ő csoportjukba tartozom e.

Kristofról már az első edzés után éreztem, hogy jól ki fogunk jönni egymással. A kezdő felmérés után, valóban az én adottságaimra szabott edzést rakott össze, megtanította, amit még meg kellett, és edzésről-edzésre úgy terhelt, hogy az kihívást jelentsen számomra és lássam, érezzem a fejlődést. Szeretem, hogy már kiismerte a személyiségem is, és amikor kell támogat, amikor viszont látja, hogy csak rinyálok, vagy nem hiszek magamban, akkor kirúgdos a komfort zónámból. Arról nem is beszélve, hogy nincs olyan edzés szinte, hogy ne nevetnénk egy jót valamin.

A Thor-ba eddig heti 1-2 alkalommal tudtam lejárni, jövőre szeretném ezt 2-3 edzésre növelni, hogy megtapasztaljam ennyi munkával milyen fejlődést tudok elérni, hogyha esetleg újra versenyre adnám a fejem, igazán felkészültnek érezzem magam.

Szeretnék sokáig fitt és egészséges maradni, hogy ne csak a lányommal, de majd sok-sok év múlva remélhetőleg a majdani unokáimmal is tudjam tartani a lépést. Emellett úgy gondolom, hogy ez a fittség, fizikum egyfajta szabadságot is jelent, mind a hétköznapi, mind a szabadidős tevékenységeim során.

Egyértelműen a lányomra.:) Egyéb vonatkozásban pedig nehéz választani, mindig az éppen aktuális eredményemre, célra amit kitűztem magam elé és sikerült elérnem. Mint például arra, hogy nem futamodtam meg a megmérettetés elől és elindultam, kipróbáltam magam a Thor egyéni versenyén. Az utolsó pillanatig halogattam a döntést és kerestem magamban a kifogásokat, de végül némi külső behatásra (ezúton is köszönöm még egyszer Becher Kristof) elindultam.

Nagyon nagy izgalommal, indultam el sok kérdés volt bennem. Mivel többnyire kis csoportban fél-privát edzéseken veszek részt fiúk között, nem igazán tudtam elhelyezni magam, hogy amit tudok az mire lehet elég. Így is álltam a versenyhez, minden számhoz volt egy cél a fejemben, hogy hány ismétlés, vagy milyen súlyt szeretnék elérni és az volt az elsődleges számomra, hogy magamat legyőzzem, és elhiggyem, hogy meg tudom csinálni. Jelentem ez sikerült, néhol kicsit túl is teljesítettem. A második feladat vége után, ahogy kijöttek az erő feladat alapján a részpontszámok és láttam, hogy az élmezőnyben vagyok, kezdett leesni, hogy labdába rúghatok a döntőben is, ekkor fogott el igazán a versenyszellem. Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy dobogóra állhattam, őszintén nem számítottam rá reggel 8-kor, amikor  mérlegre álltam. Tavasszal részt vettem a csapat versenyen is és igazából az ott is és a mostani egyéni versenyen is megtapasztal zseniális hangulat volt az, ami átbillentett és végül neveztem kupára. Egyszer mindenkinek érdemes lenne megtapasztalni azt az érzést, amikor egy szuper közösség részeként szurkolhatsz és szurkolnak neked. Szuper volt látni az első helyezett Edina és második Viki teljesítményét is, ami arra ösztönöz, hogy én is jobb akarjak lenne és kilépjek a komfort zónámból.

Ezúton is gratulálok még egyszer nekik, és köszönöm az edzőtársaimnak, hogy közösen szurkoltunk és izgultunk egymásért, ez adta a legtöbbet.

Amennyiben kedvet kaptál az edzésekhez, jelentkezz a januárban induló BEAVATÁSRA!

Ha pedig már edzésben vagy, ne feledd: Február 25-én BIRTHDAY CUP X!